AMI VOLT.  AMI VAN.  AMIT SZERETNÉK.

 

---

Magamról..... Nem igazán egyszerű!

Ez biztos: TANYI LÁSZLÓ a nevem.

Budapesten születtem, áprils hónap végefelé, 1968-ban.

Iskola, bulik, szülő bosszantás, katonaság, 23 évesen esküvő, majd válás, színház, utazás, színház, utazás, és csak megy az idő.

Biztosan, most van aki azt kérdezi, hogy minek ír magáról bárki is. Egyszerű, mert eljött az idő, amikor elkerülhetetlenűl belekeveredtem egy olyan folyamatba, ami miatt, sokan kérdeznek rólam és egyszerűbb, ha leírom a nagy átlagot, ami talán néhány kíváncsiskodót is kielégít. Illetve nem is rossz egyszer az életben kinyílni, főleg ha mindig bevoltál zárkózva. Az igaz hogy sokan ismernek de csak a személyemet, ami nem mindig volt tökéletes az igaz, de mostanában hogy valószinű, azt hiszem ,felnőttem ( későn érő típus) úgy érzem jó ha ismernek, mert úgy könnyebb élni, dolgozni, tenni a napokat. Rengeteg mindent meg kell még tenni, és sok minden van még hátra.

---

 

Mibe keveredhettem?

Hát igen. Azt mondják: POLITIKA !

Ha beírja valaki az adatait, vagy akár a maga nevét az interneten, sok minden előkerülhet, amiről nem is álmodik a jóember!!! Tudom! Ezért egy teljes oldalt csínálok, mert érzem hogy válaszolni kell. Én csak abban bízok, hogy aki azokat a sorokat leírta, az igaz embernek tartja magát és hajlandó lesz ő is vállalni a felelősséget minden szaváért, mondatáét. Szeretném felvenni vele a kapcsolatot, mivel lehet, hogy rossz úton járok és ő segíthet a jó írányba menni. Jelenleg ő még arctalan, és lehet hogy bűnöző? Nem tudom, nekem tiszta a lelkiismeretem és nyugton fekszem, tisztán kelek.

---

 

Magamról: Szeretek, mamár mindent, amit eddig cikinek tarthattam vagy tartottam, amiről igazán nem is tudtam, hogy mi, csak hallottam mástól, amiken keresztül mentem, akiket elvesztettem, akiktől eltűntem, vagy akik tőlem tűntek el, akik csaltak, akikkel csaltam, azok és amik.

Amik eljuttattak a mai napomhoz. Szeretek arra gondolni, hogy minden így volt jó, és ha nem történtek volna meg, akkor ma más lehetne minden. Más, amiről azt hittem, hogy soha nem jön el. Vagy nem ismerném, amiről beszélek, írok. Kell a tapasztalat.

Ma már mást látok és szeretném, ha más is láthatna, vagy legalábbis látni engedné magát, majd biztatni mindenkit, hogy bátorság, fel a fejjel, nincs semmi baj, hogy szép és jó élni. Hogy láss meg minden rosszban jót is. Mert akár tetszik akár nem, ez van. Egyszer felnövünk.

Szeretem azt az érzést, amit akkor érez az ember, ha az igaz barátai között lehet és csodás világot hoz létre. Ez a világ és a velejáró tudat alatti átalakulás, és a tettekből származó haszon, a jóérzés amikor mások is boldogok azért amit teszel, akivel teszed.

 

 

 A jelenlegi élet ritmusa és napi problémáink még nehezebbé teszik a törekvést, de megéri. Megéri, mert emlékszem azoknak az embereknek a szemére, akik beléptek a jurtába, és nem hitték el hogy hol vannak, majd az arcukra mikor kimentek újra a jelenbe, és emlékszem a köszönömök re és a szép szavakra, a sok jó szóra. Nem volt eddig példa, arra hogy neveletlen, vagy goromba ember lépett volna be, de hatalmas felnőtt emberek is lenyűgözve álltak a KERGE közepén és első, amit mondani szoktak: NEM GONDOLTAM VOLNA, KÍVŰLRŐL NEM LÁTSZIK, HOGY MEKKORA TÉR VAN BENT! Pedig nem a tér nagy, hanem az ember képes alázattal törpülni az ősi nagyságok, apró jelenlétében is. De a jurtáról bővebben a jurta oldalon.

 

---

   

      Hogy mi az életben a legszebb dolog?

Ha ráébredsz, hogy érdemes tenni és fontos tenni. Fontos, mert aki utánad, jön, a tőled függ, tőled és a tetteidtől.

Nekünk nincs jogunk elvenni a jövőtől a jövőt!

 

 

 

---

Ő az egyik legdrágább dolog az életemben: NIMRÓD. 14. hónapos unoka öcsém.

 

---

Természetesen fiam, aki ma 18.éves. Hogy ma nincs mellettem, az talán azért van, mert fiatalon (23. évesen egy fiú még nem apa. Azaz apa lehet, de emberileg, felelősségek, felnőttként, hát nem tudom. Én nem voltam az, vagy lehet, hogy nem ismertem fel, de ahogy alakult, az eredményét ismerem.) még nem éreztem azt, amit ma, ha meglátok egy családot, egy anyát gyermekével. Fiammal sokáig nem találkoztam, majd ott találkoztunk ahol soha senki, nem gondolná, egy Nemzeti rendezvényen, pár éve.

Miért is sodort az élet a politika felé?

 

---

 A barátaim (akikkel sajnos keveset tudunk együtt lenni)

 

De már itt a Tavasz és megint pusztaszer, Kurultáj, Magyar sziget.....

A Kurultáj és István. Ő egy igaz ember, Jó tudni a barátságát

 

 

Ő Gábor, az egyesület alapítója, és jó barátom. Nagyon sokat köszönhetek neki. És természetesen mindenkinek Sós Józsi, Zsolti, Ági mama, ... és,és,és. Szeretem őket.

 

 

---

És Ő:   

Ő, ki most az élet legszebb ajándéka, akinek tiszta szívvel kívánok, jót és boldogságot, mert eddigi életem alatt soha nem találtam párt, akivel egyformán szeretünk színte minden átlagos és vad programokat, akivel azonos a gondolkodás, és aki mindennél több erőt ad a holnap eléréséhez. Akit SZERETNI lehet tiszta szívvel és aki ezt viszonozza is.

Mindennél jobban szeretnék egyszer köszönetet mondani, azokért a soha elemmúló pillanatokért, és szép napokért, amit együtt tölthettem vele. A lehetséges jövőért, és mert már túl vagyunk sok sok sötét napon is, mindig biztam és reméltem hogy egyszer nekem is lehet .... és volt nem egyszer, hogy azt mondtam : soha nem lessz !!!

Bár tudom, hogy az élet mindig hoz csodát, és a remény a legnagyobb életet adó erő, ezért is az ősi mondás: SOHA NE MONDJ SOHÁT. az, ami erőt ad, és megértést, az a  REMÉNY, ha egyszer úgy érzed, hogy lement a nap, ha már sötétedik.

 

 

De ha optimista vagy, nézd, a naplemente és a pirkadat ugyan az. Vörösben úszó táj. A nap felkel és Keletről, mindig érkezik a remény.

A családom. Ők egyszerű de szorgos népség volt mindig. Vidékről Budapestre, szerencsét próbálni, aztán itt maradtunk. A Tiszát mégis közelebbnek érzem, De Nagytétény is kedves, a Duna partján.

Apám. Egyszerű Szabolcsi ember. Nem nagybeszédű, de a ritka szavai egyértelműek. Csendesebb szerintem a kelleténél. Szépen, nyugodtan telnek a napok, amennyire lehet ma szépen és nyugodtan élni.

Emlékszem, amikor készült a jurta, nagyon nem szerette. Nem értette soha, szerintem még most se nagyon, hogy mit is jelent ez az egész. De a biztos, amikor elkészült, gyerekesebb volt, mint én. Vele raktam össze először, és kedvesemmel fotóztunk. Apu leült és valami hihetetlen mosón, teljesen megbékélve, ült, majd annyit mondott, EZ IGEN. Apunál ez kb. fél órás monológ. Ma szereti, és érti. (Amúgy az első ember, aki a jurtában aludt, az is ő volt. Ez azért jó.)

 Nimródnak is nagyon tetszett.

 

 

Anyukám. Talán enged egy képet, de most még nem. Nyugdíjas, és most boldog hogy unokázhat. El is van a babával. Róla már írtam.

A húgom. Velük napi kapcsolatban élünk. Talán egy képet megenged.

  És Laci, a sógorom.

 

---

 

Talán ennyi elég. Összefoglalva, vagyok. Ez vagyok, és hogy mi leszek azt még én, sem tudom, de azt igen, hogy nagyon szeretnék ezen az úton menni, és minden álmomat elérni. Hiszem, hogy így lesz, mert csak rajtunk múlik, hogy kik és mik leszünk. Egyedül rajtunk!

 

 

Oldal: TANYI LÁSZLÓ MAGAMRÓL
TANYI LÁSZLÓ BUDAPEST. - © 2008 - 2010 - tanyilaszlo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ComNetOrgDomain.Com támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: